„Mindenekelőtt, tanulj meg helyesen lélegezni.” Ezt a mondatot már ismerhetitek tőlem, mivel korábban is írtam róla, és az óráimon is szinte mindig ezzel kezdünk. De ki volt az az ember, akitől ez a gondolat származik? Ki volt Joseph Pilates, és hogyan lett egy beteges kisfiúból egy olyan módszer megalkotója, amit ma világszerte emberek milliói gyakorolnak?
Utánajártam a történetének, és szerintem az élete önmagában is a legjobb bizonyíték arra, amit a módszerében vallott: hogy a testünk sokkal többre képes, mint amit elsőre gondolnánk róla.
Egy beteges gyerek
Joseph Hubertus Pilates 1883-ban született a németországi Mönchengladbachban. Az apja versenyszerű tornász volt, az édesanyja pedig természetgyógyászattal foglalkozott. Így nem is véletlen, hogy egyszer valahol a mozgás és a gyógyítás metszéspontjában találta meg a helyét.
Csakhogy a gyerekkora minden volt, csak nem ígéretes. Asztmával, angolkórral (rachitisszel) és reumás lázzal küzdött, és annyira gyenge testalkatú volt, hogy a többi gyerek gyakran csúfolta, bántalmazta emiatt. Nem egy erős, egészséges gyerek nőtt fel Pilates-módszert alkotni, hanem egy folyamatosan beteg kisfiú döntötte el, hogy ez nem lesz az ő végzete.
Az édesapja mutatta meg neki a tornász életformát és a testépítést, később pedig olyan harcművészeteket is elkezdett gyakorolni, mint a jiu-jitsu és a boksz. Mire 14 éves lett, már annyira jó fizikai állapotban volt, hogy anatómiai ábrákhoz modellkedett.
Bokszoló, cirkuszi artista, önvédelmi oktató
1912-ben Angliába költözött. Ott bokszolóként, cirkuszi artistaként és önvédelem-oktatóként dolgozott (még a Scotland Yardnak és rendőrakadémiáknak is tartott képzéseket). Emellett a jógát és más keleti eredetű, holisztikus mozgás- és gyógyászati hagyományokat is tanulmányozta, és ezek szemlélete – a test és az elme egységének gondolata – később szervesen beépült a módszerébe. Ez a sokféleség, a tornászástól a bokszon, a cirkuszon és az önvédelmen át a keleti gyakorlatokig pontosan az a fajta szerteágazó testtudatosság, ami később az egész módszerének az alapja lett.
A módszer születése: az első világháború
Az első világháború kitörésekor a brit hatóságok internálták őt, mint más németeket is, és a Lancaster kastélyban tartották fogva. Itt kezdett birkózást és önvédelmet tanítani a rabtársainak. Állítólag azzal büszkélkedett, hogy akik nála tanulnak, erősebben kerülnek majd ki az internálásból, mint ahogy bekerültek.
Innen a Man-szigeti Knockaloe táborba helyezték át, és itt ahelyett, hogy hagyta volna elsorvadni magát és társait, elkezdte kidolgozni azt a minimális eszközigényű mozgásrendszert, amit végül maga nevezett el: Contrology.
Állítólag az állatok, különösen a macskák ösztönös mozgása is inspirálta, azt figyelte, hogyan mozognak feszesen, kontrolláltan, mégis teljesen természetesen. A tábori ágyak rugóit is felhasználta, hogy az ágyhoz kötött, legyengült rabtársainak rehabilitációs eszközöket rögtönözzön belőlük és ez volt a mai reformerek egyik legkorábbi őse.
A módszer szó szerint a semmiből, egy internálótábor szűkös körülményei között született meg és ettől olyan hiteles: nem egy elegáns stúdióban, hanem a túlélésért, a mozgás megőrzéséért folyó napi küzdelemben alakult ki.
Németország, majd az Egyesült Államok
A háború után Pilates visszatért Németországba, ahol olyan mozgásszakértőkkel dolgozott együtt, mint Rudolf Laban, és Hamburgban rendőröket képzett ki. Ez az időszak kevésbé dokumentált, de tudjuk, hogy ekkor mélyült el az érdeklődése a holisztikus, testet és elmét együtt kezelő megközelítések iránt is.
1925 körül kivándorolt az Egyesült Államokba. A hajóúton ismerte meg leendő feleségét, Clara Zeunert, ő lett élete és munkája állandó társa. New Yorkban nyitottak közösen egy stúdiót, és egészen az 1960-as évekig aktívan tanítottak és felügyelték a tanítványaikat.
Nem sokkal ezután a New York-i tánc- és előadóművész-közösség egyik legkeresettebb szakembere lett. Olyan koreográfusok, mint George Balanchine vagy Martha Graham küldték hozzá a sérült táncosaikat rehabilitációra és felkészítésre. Ez alapozta meg azt a hírnevet, amivel a Contrology kilépett a szűk szakmai körökből.
Mi az a Contrology?
Pilates sosem nevezte a saját módszerét „pilatesnek”, hanem ő Contrology-nak hívta. A szó arra utal, hogy az elme tudatosan irányítja, kontrollálja az izmokat, különös figyelmet fordítva a törzs mélyizmaira, amelyek a gerincet tartják és stabilizálják.
Két könyvet is írt: az 1934-es Your Health-et és az 1945-ös Return to Life Through Contrology-t. Ezekben azt vallotta, hogy a módszere nem a látványos, felszíni izomtömegről szól, sokkal inkább az egész test egyenletes, tudatos fejlesztéséről, a légzés, a testtartás és a gerinc-mozgásainak összehangolásáról.
Ez az, amiért a Contrology szerintem ma is annyira aktuális: Pilates már száz évvel ezelőtt megértette, amit mi most próbálunk újra tanulni, vagyis hogy a testünket nem darabokban, hanem egészében kell nézni, és hogy a kontroll nem korlátozás, hanem szabadság: ha tudod irányítani a mozgásodat, biztonságosan tudsz vele bármit csinálni.
A módszer, amely azóta is fejlődik
Pilates halála óta eltelt évtizedekben a módszere nem állt meg egy helyben. Azóta számos kutatás és tapasztalat is alátámasztotta, amit ő már a saját megfigyelései alapján hangoztatott: a tudatos, kontrollált mozgás valóban javítja a testtartást, az izomegyensúlyt és a testtudatosságot. Emellett maga a repertoár is folyamatosan formálódott – ma már nem az eredeti, nagyjából 34 talajgyakorlatból áll, hanem az évek során rengeteg variációval, progresszióval és új szemlélettel bővült ki. Amit Pilates megalkotott, az tehát nem egy lezárt, múzeumi módszer maradt, hanem élő, folyamatosan fejlődő tudás.
Ezt a szemléletet én is magaménak érzem a saját munkámban. Amikor valaki először betéved hozzám a stúdióba, egy rövid kérdőív kitöltése után nem a klasszikus gyakorlatokkal kezdünk. Inkább egy olyan, „pre-pilatesnek” mondható megközelítéssel indulunk, ahol elsőként az alapokat tanítom meg: fejlesztem a testtudatot, erősítem az ideg-izom kapcsolatot, és fokozatosan terhelem a test izmait. Csak ezután, erre az alapra építve haladunk az eredeti gyakorlatok felé, így mindenki a saját tempójában, biztonságosan jut el oda, ahova szeretne.
Amikor a stúdióm nevén gondolkodtam, és arra jutottam, hogy a „lassíts le” a leggyakoribb mondatom az óráimon, tulajdonképpen ugyanazt a gondolatot fogalmaztam meg újra, amit Pilates már egy évszázaddal korábban is vallott: először a kontroll, utána jöhet minden más: a tempó, az erő, a szabadság.
Nem véletlen, hogy egy beteg, gyenge kisfiúból lett az, aki megtanította a világnak, hogyan figyeljünk oda a testünkre. És szerintem pont ez a legszebb üzenet az egész történetében: sosem késő elkezdeni és a kontroll nem a korlát, hanem az út a valódi szabadság felé.